vasárnap, január 20

v. m.

farkassírás- 1968

Párizs csontkeretben
lángol a szemedben
asszonyod szakadék-öl
tárnák varázslata
Szádból kiloccsan a halál
fekszel hitetlenül
mint megkövült csoda

                                Jaj micsoda tűzálló férgek
                                téphettek darabokra
                                isten lángoló csipkebokra


Párizs csontkeretben
lángol a szemedben

mintázza szeretőd arcát
alszik alszik az ország
fakadó méhüket szorítva anyák
sikoltják sorsod iszonyát
magyarrá
megvasult virág

                               Jaj emberré töretik
                               virrasztó csillagok illetik
                               nyomorúsága gyolcsát


Párizs csontkeretben
lángol a szemedben
ne mozdulj szivemben
világnyi léted
minden kínt kitakar:
borok szélhámosa asszonygyalázó
megtépett magyar
időknek kerekébe
beletört keserű zászló
világszédítő dadogó beteg

                               Csak az fáj
                               hogy te
                               nem lehetek

Párizs csontkeretben
lángol a szemedben
lobog lobog lobog
magunknyi ravatalod
te vaskoronás palástos
te kifakadt szemű táltos
döfd le elnémult lovaid

nincs több bor

szajhálkodnak szeretőink

hajnalodik

1968