mintha régi fazék lennék
aki a levest megveti
és a tűzhelyet sem szívleli
már csak zavarja a fakanál
saját fedője nem is volt talán
és idegenül lebeg benne a borsszem
ízét nem érezheti úgysem
az emlékei hiába égnek rá
könyörtelenül vakarják ki belőle
nem tudja, tegnap mi volt
azt sem, mi lesz jövője
de úgy sejti, minden napja egyforma
annyi esze sincs, hogy felfogja
minden csak úgy történik
benne és körötte
ami megfőtt,
azt valaki megette
ha kicsorbul
másik lesz helyette
s csak az tudja majd, aki főzött
hogy csak használta
vagy szerette
