forró volt a levegő és
kihűlt volt az ország
mikor megszülettél
a szíved már fájt de még nem tudtad miért
a munkát hamar megtanultad
s meg is szeretted a földet
ahogy túrtad a ganajt, a gondod beleölted
cselédnek is néztek az "úri" rokonok
talán akkor lettél örökre sértett
de büszke és konok
meghallottad, tán lányra cserélnek
gyermeknek fájt, sajgott a vénnek
de olyan férfi lettél
mint egy dühös bika
mint egy mokány tölgyfa
de mégis szeretettel teli
aki úgy érezte őt senki sem szereti
úgy ült rajtad a megátalkodott bánat
mint borban oldódó lidércnyomás
de sosincs megállás, gyerünk, nyomás!
meg akartál halni
folyton meg akartál halni
szívroham, mondtad, az a legjobb mert gyors
úgy voltál mint fajtiszták között a korcs
aki tán hitte, hogy különb mindnél
mégis kötélen, a hidegben kint él
pedig nekem te annyira bent vagy
hogy akár lehetnénk ugyanazok
szenvedők, szőkék és pimaszok
és hiányzol, mert van, ami nem apad
sírok még mindig
és sír a műhelyben az esztergapad
bármennyire rossz is volt
mostanra az is csak látomás
pihenj s világgá mehetsz
aludj el szépen kis Balázs
