az utolsó szót
meghagyom neked,
hogy igaz maradhasson
ha eszembe jut, ne méregként
hanem gyógyszerként hasson
a vége úgyis az enyém
ha más nem is, a
fájdalom már tiszta
én így tanulom meg
mit ne akarjak vissza
a hiány már nem vágy
csak újabb tanulság
nő a táv, gyarapszik a hála
a tegnapból múlt lesz
a náladból nála
a hasításból emlék
a hajónkon egy nagy lék
ha süllyedünk
menekülni kell, és lesz
ami nem merül már fel
és nem baj, ha az egyikünk lesz az
nem változott semmi
mégsem ugyanaz
nem futok már
ami kell, úgyis utolér
csak fáj még kicsit a virágárus
és fáj a Jászai Mari tér
