sík-matt

én nem tudhatom, mi a célod 

néha még azt sem, mi az enyém
a tiédhez nyomozó kell
az enyémhez kém
pedig még játszani is ráérnék veled
(mert játékra hív a szemed)
de nem akarok
mert az efféle társasjáték
hol unalmas
hol csak fáj
akár a kiszikkadt alföldi táj
s a nézésed is hol kék
hol barna
mintha az ég
földülni akarna
és lehet a szél már
nem zörgeti a harasztot
de ha mattot nem adsz
és rajtam áll
én leütöm az összes parasztod
mert a nemesebbek elvesztek már mind,
fejvesztve szabadultak
hisz a levegő is jobb kint
nem baj, talán
ehhez a játékhoz mi vagyunk kevesek
ha le is ütsz, csak egy-egy bábu vész oda
kiszállok, ha elesek
(halvány lesz a nyoma)
talán nekünk nem kell se kém se nyomozó
a síkságot is elfedi a hó
talán csak én hittem,
hogy ez egy ügy
holott csak játszma
lapos az alföld, de laposabb a tábla

de hát azon jó játszani