ez a bejegyzés a DB-é. pina vagyok hozzá, hogy személyesen mondjam, egyrészt mert:

• most jutott eszembe, mert most olvastalak,
• másrészt fogalmam sincs, hogy éppen hol piálsz, nem fogok ilyen dolgokat telefonba üvölteni

na. most jöttem rá, mennyire jó barátok vagyunk. ahogy írtad, hogy te milyenné válsz és mennyire szar. meg ilyenek. és hogy utálod, mert olyanná válsz, akit utálsz.

gondolom észrevetted, hogy azt én is utáltam. és nem tudtam, hogy miért nem. nem értettem egyáltalán, volt bennem egy ellenérzés, ami fájt, mert tudod hogy annyira imádlak, hogy mit tudom én mennyire.

itt tekerem a cigim, és annyira eszemben vagy.

mindkettőnknek csak egy dolgot tudok tanácsolni. szintet kell lépni bazdmeg. nem tudom honnan, és hogy hová. nekem sírógörcseim vannak. mindennap. mert nem bírok elviselni valamit, ami nyom. nem tudom, hogyan fogalmazzam meg. mindig érzem ezt az érzést. néha rám tör, mint egy retkes pánikroham és szorongok. nem azért, hogy jaj, történni fog valami, meg ilyenek. ez egy egyetemes és stagnáló érzés és szar. és mondanám. hogy túl kell lépni.

de most komolyan

MI A TETŰN NEM LÉPTÜNK MI MÉG TÚL? hogy lehet túl jutni a semmin?

nem akarom, hogy összeomolj, nem akarom, hogy meghibbanj, meg semmit nem akarok.

akit le kell építeni. építsd le a faszba. akit nem kell, azt meg ne. ilyen ál-nőkkel ne kezdj mert sehol sincsenek hozzád. és ez abból az egyből látszik, ahogy most viselkednek.

most mi a faszért oktatlak ki, sajnálom.

JÖVŐHÉTEN IGYUNK, AZ ISTENÉRT