vajon mi számít alkoholizmusnak?

szemét dolgok ezek, mindig is mondtam, hogy soha semmit sem szabad terápiás céllal csinálni, mert akkor sosem tudod abbahagyni, és ezeknek a dolgoknak a függője, a rabja leszel. ez mind mind a lelked egy darabjának öngyilkossága. vagy éppen újjászületése. hiszen mindenképpen haldoklunk, örökké nem él senki.

életminőségről beszélhetünk. hahaha. eszméletlenül jópofa vicc ez itt, a romlás és rothadás közepén, az ábrándos álmok és lidérces valóság medencéjében, ahol a kisebbség többség, a többség meg buta. ahol képtelenség rendszert változtatni. csak úgy változtatni is. NEM IS TUDOM KIFEJEZNI, MILYEN VICCES ITT ÉLETMINŐSÉG-EKKEL DOBÁLÓZNI.

életszínvonal. a nyugati és keleti selejtek kavarodásából létrejött valami, amire nagyon büszkék vagyunk, és azt hisszük, ennél jobb sosem volt, és most szabadok vagyunk, és megtehetünk mindent.

moirával kitaláltuk, hogy tök jó lenne, ha az egész budapest egy nagy kommuna volna.

miért ne?

a magántulajdon a hitelek világában csak illúzió. tehát annak tisztelete...? az új istenhit, drágáim.

íme, a 21. században, a fogyasztói társadalom multi-paradicsomában, a tömegkultúra petri-csészéjében ismét itt tartunk, ahol több ezer éve. de gyerekek, se az új dezodortól, se a menő táskától nem kell csodákat várni. nem ezektől vadászod le a nődet vagy a faszidat.

hihetetlen milyen szerencsés vagyok.

jön a Jethro Tull, gyerekek, és dögöljek meg, ha nem megyek ki rá. amint megjön az augusztusi fizetés, megveszem a jegyet.

nem tudom, ma mennyire ismerik ezt a zenekart az emberek. még a hatvanas évek közepén kezdtek el zenélni.

nem bakker. nem három akkord. nem ritmus, basszer és dob. nem keverőgép. nem ilyesmi. csak az énekes maga több hangszeren játszik. nem bamba rímek hada.

MAGA AZ ÖRÖM.

a szomorú szépség.

a minden.


KÖSZÖNÖM.

csíra level hungari

életkép a boltba lépés előtti utolsó pillanatokból.

cigarettáztam. jött szembe két söröző gyermek. hú, ha letarháltok, elküldelek titeket a francba, gondoltam én. de nem tarháltak le, elszégyelltem magam, hogy mit kell nekem itt előítéleteskedni. 

erre hallom hogy két másik kis lófing ott sutyorog mögöttem. hogy nézd nála van. menjünk oda. jó.

-bocs tudsz adni nekem egy... öööö... vagyis két cigit?

-sajnálom, tekertem.

-jaa, te is kérted?

-nem, te-ker-tem.

-jaaaa.

ezzel leelőztek. mivel egyfelé mentünk, azt hitték, direkt utánuk megyek. 

jaj már, gyermekek.