vajon mi számít alkoholizmusnak?

szemét dolgok ezek, mindig is mondtam, hogy soha semmit sem szabad terápiás céllal csinálni, mert akkor sosem tudod abbahagyni, és ezeknek a dolgoknak a függője, a rabja leszel. ez mind mind a lelked egy darabjának öngyilkossága. vagy éppen újjászületése. hiszen mindenképpen haldoklunk, örökké nem él senki.

életminőségről beszélhetünk. hahaha. eszméletlenül jópofa vicc ez itt, a romlás és rothadás közepén, az ábrándos álmok és lidérces valóság medencéjében, ahol a kisebbség többség, a többség meg buta. ahol képtelenség rendszert változtatni. csak úgy változtatni is. NEM IS TUDOM KIFEJEZNI, MILYEN VICCES ITT ÉLETMINŐSÉG-EKKEL DOBÁLÓZNI.

életszínvonal. a nyugati és keleti selejtek kavarodásából létrejött valami, amire nagyon büszkék vagyunk, és azt hisszük, ennél jobb sosem volt, és most szabadok vagyunk, és megtehetünk mindent.

moirával kitaláltuk, hogy tök jó lenne, ha az egész budapest egy nagy kommuna volna.

miért ne?

a magántulajdon a hitelek világában csak illúzió. tehát annak tisztelete...? az új istenhit, drágáim.

íme, a 21. században, a fogyasztói társadalom multi-paradicsomában, a tömegkultúra petri-csészéjében ismét itt tartunk, ahol több ezer éve. de gyerekek, se az új dezodortól, se a menő táskától nem kell csodákat várni. nem ezektől vadászod le a nődet vagy a faszidat.