örök startmezők

nézd: felettünk minden.
megmutatkoznak az ősi rendszerek
távol mindentől.
az idő fogalma értelmét veszti
nincsenek nevek
sem tömegközlekedés
csak régi-régi tankönyvtelen iskolák
odafönt
vagy odalent
nem számít az irány
mert nem mérhető korok és terek
néznek vissza ránk
és mi, köpenyes fejvakargató egerek
cincogunk csak: a messzi csillagok
ha itt is látszanak
valójában mekkorák?

vágyunk egy intelligens, idegen társra
(a kutyád is űrkutyákkal beszél, mikor felébredsz az ugatásra).

ne lázadj a nincs-ért
mert ami van
az sem a tiéd
albérlők vagyunk csupán
alkotás legyen a közös költség
az életed után

csak te vagy magadnak egy érezhető valaki
kár a többivel gazdálkodj okosant játszani
itt ugyanaz a cél- és a startmező
nyerhetsz-e ha minden utolsó dobásod a legelső?
mert minden körben, melyből fals játékod miatt maradsz ki,
újabb szemként gyarapodnak
jelened vaslánc-hibái

s boldog vagy: ha utolsónak érsz is célba,
hiteddel (s ez a garancia)
életbiztosítást kötsz
a reinkarnációra

-legközelebb majd jobban sikerülsz;
a recept ugyanaz
mégis új fogásnak hiszed magad az istenek asztalán
utánad pedig egy üres tányér marad
talán

"az nem lehet, hogy ennyi volt az élet!
add a kockát
ennél többet érek."

tégy úgy. lelked nem,
de életed mindig újjá teremtődik.
dobj hatost a csillagokkal,
s többet
nem jutsz el a startmezőig.

jejejejejeje

itt rendezkedünk be...

itt rendezkedünk majd be a molyóval és lesz ott minden mi szemszájnak hányingere és izléstelenek leszünk és nem lesz semmi és mégis minden lesz és nagy sok boldogság és jönnek majd a fiúk és megmaszírozzák a talpunkat, aztán főzünk nekik pudingot, és majd isszuk a dankót és dohányzunk és megy a lemezlejátszón a bitlisz meg a csetamás. és aztán jönnek a srácok és ki kell majd takarítani, jaj ne, de nem baj, mert ez van mindig, és aztán egy fázós szombat délutánon januárban majd lekuporodunk a földre és sok párna lesz meg pokróc és megnézünk egy filmet és sírunk rajta és esszük a csokit, molyó majd mondja hogy jaj de nem, nekem nem lenne szabad mert holnap fotózásom lesz, én meg azt mondom majd hogy csillagom 20 éve ez van, és én meg mondom hogy na megyek írok egy verset mert hátha holnap kiadják és molyó azt mondja, hogy ugyan csillagom 20 éve holnap adják ki, és tök mindegy mert mégis így a jó. 

JUPPÍ.

nem lesz ez mindig így

mert meg kell csinálni ezeket a kötelező dolgokat. a béke kedvéért. igen. szar. de utána senkinek egy szava sem lehet. és lesz egy albérlet meg művészetek. és sok szép lelkű ember. és aztán kinövi magát. jó lesz. minden nagyon jó lesz. mert semmi sem lesz több és semmi sem lesz kevesebb, mert minden elég lesz. jejejejejejejeje.

íme rozi.