gyerekkori függőségeim
önmegvalósítás közben köszönnek vissza
ha az út széli pléh krisztusok mellett
félig álmaimra
félig a valóságra feszítve
kiteszem a hüvelykujjam
és egy csepp szabadság csurog le
a halántékomon
azt gondolom:
én már szoptam eleget
most szopjátok ti
emlékezzetek az érzésre
mikor először nem adott tejet
mikor bizalommal fordultatok magatokhoz
anyátok helyett
a fonnyadt hüvelykujjak
az első nagy csalódások szimbólumai
s most 20 év múlva
annak akit már nem köt sem családja
sem a barátai
ha jól tartja
egy nyíl a kezén a mennyországba
és én elétek rakom
hogy mutassa nektek az utat
amerre menni akarok
s ha nem ismertek, tudjátok végre rólam
hogy múltam, s minden beteljesületlen tej-vágyam
fityiszt mutat nektek, ha
elbújik a hüvelykujjam
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése