Lemezek

nem érzi a rombolást,
aki, hogy ehessen, földet ás
magot vet,
testet temet
szívja a cigit,
a keze remeg
nem érzi, aki földet ás,
hogy ha lemezek ütköznek,
az is egy találkozás
lelkek gyűrődnek heggyé
nem tudni már, melyik kié
máshol meg marad egy kanyon:
mutatja, hogy valami távol van, nagyon
de ha menni kell, hát hagyom
ami marad, örökölt valóság és vagyon

nem tudja, aki magot ültet,
hogy a sivatagban kaktuszok feszülnek,
mégsem vet senki keresztet
alattuk testek hevernek
régi idők, talán háború
egyiknek gyász, másnak
moslékos vályú
mind elmúlnak
és nem gondolnak rájuk
mert aki talál egy régi életet
reménykedik, hogy lesz
még egy lelet

és amit nem rombol össze semmi sem
nem fogja meg kéz
és nem látja szem
mégis tudja, aki földet ás, hogy ehessen
nem csak magot kell eltemessen
van még valami más,
nem csak ennyi, nem csak ez
mert közeledik egy másik földlemez