hogy ki kezdte, nem emlékszem
csak arra,
hogy a szemedet néztem
te meg az enyém
a szám ott volt az ujjad hegyén
talán azért, hogy ne beszéljek
hogy a fals valóból igazat reméljek
nem lehet már ezt tudni,
ki tudja, ki kezdte
talán én voltam,
de lehet
hogy ezt te
a sok elmondott szó
-azt hittem, biblia
s ha az is volt,
mégis csak legenda
-most már-
hiszen a lényege mindig az,
hogy a múltban lehet
de a jelenben nem igaz
én úgy hittem
mint ahogy istent kellett volna
pedig akkor sincs bizonyság, hogyha
ott vannak a jelek
és nézem a tenyered
-néha stigmaként megjelenek-
aztán a vége felé,
ha fel nem is
de azért támadunk
a legenda tovább él
és mi külön szárnyalunk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése