pár ezer óra

nem számoltam, amíg
volt kivel nem törődni vele
nem érdekelt, hol vagyok
míg mindennek volt helye
de mióta nincs
pár ezer órát
egy-kettőre váltok át
és egy ár sem akkora kár
mert úgy menekülök a satnya valóságból
mint a sánta kutya
aki hiszi
hogy tudja
hogy hova
mi van, ha a célom
csak olyan mint hajónak a jéghegy
annyiszor megyek neki
akár jöhet még egy
mégsem változik az irány
és mosolyog a kapitány
csak legyint
kész beleveszni megint
csak a vízszint emelkedik
a tét már valahogy nem
jobb is hogy elkerülhetetlen
mindegy hány ezer óra volt az út
elsüllyedni meg csak egy pár
csak mikor összeomlik
akkor érzem egy ideig
hogy talán mégis drága volt
ez a kártyavár

#dani

azt mondtam szeretlek

azt mondtad te is, tökre

és a fülembe súgtad

ez nem marad így örökre 

és gondoltam, hogy

az isten rogyassza rád a rózsaszín eget

tréfálsz te velem éppen eleget

de talán sokat is

a lehulló szavaktól gyűlik bennem a zavar

pedig régen élveztem, ha térdig ért az avar

összeszedtem a sok fenylő vadgesztenyét

rohadjon el otthon, 

csak hadd legyen az enyém

tudtam, hogy nem helyes

mert nem volt értelme

csak annyi, mint most kapaszkodni

szomorú, őszi képekbe

mert azóta én lettem

ideig óraig

a mások gesztenyéje

ha félek, megszúrlak,

elejtesz a mélybe,

leszeded a tüskés burkot

s én védtelen vagyok-

elmúlik, súgod
de a kezed meleg

és ha elfonnyadok,

a rózsás ég veled