tűzben találtalak,

és úgy is égtek el

gyorsan

nyom nélkül

rövidkék és egyértelműek vagytok,

mint egy esti mese

de már úgy kezdődik,

hol van, hol nincsen

mert egyszerre változik

a pillanatban minden

válogatunk, azt se visszük vissza,

ami nem kell

a szerelem is elszáll

mire a nap felkel

de én kerestem a tűzben

és én is olyan könnyen égtem

túl közel mentem hozzá

a sebet elrejtem

ha még tudom hová

nekem óperenciás tenger, ahol nektek

csak túrnak a malacok

reggel még sírok

estére kacagok