holdkór

mostanában eszemben van a hold

fehér arcán a sok heg és folt

hogy fényét is csak kölcsön kapja

ideig óráig így mutatja,

hogy a másik oldala csupa rejtett titok

én is így érzem, ha egy-egy ajtót kinyitok

nem adhatok oda mindent

mert van, ami annyira szent

vagy aljas,

hogy vak sötétséggel fedem el

úgy fordulok mindig, hogy szem ne érhesse el

főleg az enyém nem

mintha nem is lenne közöm önmagamhoz

múljon el, ami régen  volt

hisz sosem fordul úgy a hold

van ugyan, hogy valaki felfedezi

de attól még feketeség védelmezi

oda nem jut fény

vagy én nem fordultam úgy

(lehet, nem is tudnék)

pedig néha van bennem igény

csak olyan nyakatekert az az út

mert csak érzem, de nem látom a tereket

mert csak látom, de nem érzem a krátereket