ma majdnem meghaltam.
apámmal negyed egyre beszéltük meg a találkozót az Örsön. pár perces késésben voltam. ő sem volt még ott, mikor odaértem. örültem, nem kellett kifogásokat gyártanom. aztán eszembe jutott, hogy biztos a parkolóban vár. ott is volt. megcéloztam a fehét Opelt; GUZ 998. tényleg ő volt.
amint leléptem egy álló busz elé, az elindult.
a bal lábamban éreztem valami furát végignyilallni. visszaléptem a járdára, a busz pedig közvetlenül mellettem ment el. kicsit máshogy kanyarodott, mint normális esetben. nyilván miattam. a vezető tátogott valamit, azt hiszem anyámról. ő is megijedt.
közben mindenféle eszembe jutott. hogy apám látja-e. hogy mit csinálna, ha látná, hogy pár méterre tőle maga alá gyűr nagyon lassan egy busz. meg hogy a fülem sincs még kilyukasztva. és nem stoppoltam.
azt hiszem, ideje a füllyukasztásnak.
-majdnem meghaltam, fater- ezzel szálltam be a kocsiba. apa hebegett valamit. elnevettem magam. ő is. a kínos, nincs egyéb mondanivaló- nevetéssel. néhány perc múlva szólalt csak meg rendesen.
-elég aggasztó jelenet volt, Kingus.
újra nevettünk. berakott egy Hobo lemezt és elindultunk.
az úton megint elgondolkoztam azon, hogy a lét mennyire viszonylagos, aztán megálltunk ásványvizet venni. még mindig ott feszült a bal lábamban a furcsa érzés. ennek már nem kéne ott lennie, gondoltam.
még mindig érzem.
azt hiszem, ilyen egy igazi érzéki csalódás. ha nem látod meg az éppen induló buszt. ha nem hallod meg az éppen induló buszt.
és azt hiszem, ilyen a gondviselés. hogy mégis ellépsz a busz elől az utolsó pillanatban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése