Védett holmikban járnak rég elhagyott köztetek Látom volt itt élet mélyen lent Az iszap alól fulladva ölelt gyöngyöket nem csókolod fel a rég feledett ajkakról Pedig a sors nem fűz rabláncot gyöngysorokból
’Ha elég mélyre ér a káosz idővel úgyis eleged lesz, hogy nagy szavak amiket rád oszt, pedig te a kicsihez kellesz
Mondják a pokol kapuja tágas, a mennyé szűk... megadó szemmel térdeplünk elébűk Ha egy hófehér ország közepén tűz ég miért látnánk csak a lángokig
’Ha elég mélyre érnek a kis dolgok Már nem látszanak a nagyobb égésnyomok Pedig a szél újra a hamuba írja Minden kornak élő a sírja
...mert a sors nem fűz rabláncot gyöngysorokból ...mert a sors gyöngyöt fűz a sorainkból
Védett holmikban járnak
VálaszTörlésrég elhagyott köztetek
Látom volt itt élet mélyen lent
Az iszap alól fulladva ölelt gyöngyöket
nem csókolod fel a rég feledett ajkakról
Pedig a sors nem fűz rabláncot gyöngysorokból
’Ha elég mélyre ér a káosz
idővel úgyis eleged lesz,
hogy nagy szavak amiket rád oszt,
pedig te a kicsihez kellesz
Mondják a pokol kapuja tágas,
a mennyé szűk...
megadó szemmel térdeplünk elébűk
Ha egy hófehér ország közepén tűz ég
miért látnánk csak a lángokig
’Ha elég mélyre érnek a kis dolgok
Már nem látszanak a nagyobb égésnyomok
Pedig a szél újra a hamuba írja
Minden kornak élő a sírja
...mert a sors nem fűz rabláncot gyöngysorokból
...mert a sors gyöngyöt fűz a sorainkból