én ezt direkt csinálom.
ez persze kérdés is lehetne. nem, nincs válasz.
szóval ez egy kijelentés. direkt.
újra és újra belelököm magam a szakadékba.
aztán nagyon nehezen mászom ki belőle. fáj.
olyan, mintha beesni nem fájna, csak a kimászás fáj. ezért lököm magam le.
ott kéne maradni.
és akkor meg kell őrülni.
de az nem kell.
mennyivel jobb volna egy racionális elmével. van? nincs. jó akkor nincs. akarod, hogy legyen? igen. jó, akkor megcsináljuk. nem sikerült? hát nem. akkor hagyjuk.
ja. jobb volna, mert ennek így kurvára semmi értelme nincs.
mutatok pár képet, amit nagyon szeretek. és szeretnék beléjük kerülni. majd valaki beszéljen az érdekemben Vaszaryval.
kávéház. kávéházi románcok. pislogunk. újság és füst mögül. enyhe mosolyok. ülj mellém. beszélgetünk.
Vaszary János: Kávéház teraszán
pillanatnyi szerelmek. zsongás, zene, sárgán csendülő poharak. rád és rám. aztán fel.
ébredés hajnalban. gyűrötten bújunk a paplan alá. meleg. megsimogatsz a takaró alatt.
tegnapi emlékek.
mai érzések.
mi történt tegnap.
ne értelmezd.
el akarom rontani.
akkor mégis értelmezd. jöjj rá, hogy ok nélkül történt.
valld be, hogy szereted ezt.
valószínűtlen minden.
Schönberger Armand: Kávéházi jelenet
Gulácsy Lajos: Ecstasy Vaszary: Morfinista
a szerelem drog szédülés
a szex csak funkció nélküli létfenntartás ájulás
az érzés valódi eszmélet múlás
a valódi nem tudatos kávét kérek.
meglesnek és én visszalesek. kulcslyuk. a szemed és egy cigarettát.
és én olyan könnyedén belépek és panadolt.
ne engedj előre
nem tudom az utat
és nem is érdekel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése