kurvára nem kell elájulni semmitől, azt hiszem ez lesz a 21. század jelmondata. annyira bírnám, ha a kemény őszinteség lenne a mottó mondjuk legalább a következő évszázadra.
"szeretet masszázs" állásajánlat helyett mondjuk az, hogy olcsó kurvát keresünk, és mivel úgysem kapsz máshol lehetőséget, gyere hozzánk.
aha, aha, igen alkalmas vagy az állásra, de mondd csak beszélsz angolul?
igen.
és franciául?
egy kicsit.
és lengyelül?
sajnos lengyelül nem tudok.
nagyon sajnáljuk.
szakmai gyakorlat:
ugyan srácok, maradjatok már a seggeteken. még mindig fenntartom, hogy aki nagyon akar dolgozni, az talál is munkát. csak esetlegesen csökkenteni kell az igényeket.
de mi a faszban nem kell ma már igényt csökkenteni?
egyre több ma az olyan zenei műfaj, amiben nincs hangszer, mégis szeretik őket sokan.
a filmekben több a látvány, mint a tartalom.
a könyvben kevesebb a fantázia, és több proli-álomvilág.
a szókincsünk lecsökkent körülbelül három szóra vagy kifejezésre, amiben nem szerepelnek természetesen a káromkodások. vágod bazmeg, szopás.
mindenki mű. vagy a csöcsei, vagy a pofája, vagy a gondolatai. játsszuk magunkat a nagy társadalmi vagy közösségi, vagy önös értékelés érdekében. miközben kurvára nem érdekel senkit, hogy ki kicsoda. csak az, hogy ÉN ki a fasz vagyok. de akkor mi értelme ennek az egésznek?
ma senki se szopja le magát attól, hogy te hány csajt vagy faszit kaptál el a moriban, hogy nem lötyögteted ki a piádat, hogy írsz, hogy te művész vagy, hogy te festesz, hogy te partizol, hogy te szűz akarsz maradni, hogy melózol, hogy leszoktál a bagóról, vagy hogy épp meg fogsz dögleni.
van olyan, hogy posztdekadencia? vagy csak állandó van.
vágod bazmeg, szopás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése