Hűségnyilatkozat

Városi zaj:
úgy szeretlek, hogy
néma csendnek hiszlek néha-
s ha nem hallak, hát
boromért nyúlok, s úgy
üvöltök a mocsok világra:
mért nem figyelsz rám?
mert megsértettek.
Aki benned él, gyaláz;
aki nem, használ,
s te hagyod magad, még ha
az egész világ is megtagad.
Bosszúálló, dacos Krisztusként
játszol velem,
mert a szeretőn lehet
csak bármit megtorolni-
    az úgysem fog semmit se tenni;
    talán csak szólni.
Fényeiddel, romló szépségeddel
halálomig ámíthatsz,
hisz önként vagyok ilyen ostoba:
bárhol járok, mindegy,
hogy kerültem oda,
te szültél. Téged szeretlek, s
te ölsz meg a végén:
apám és anyám vagy, és én
nem leszek rest,
bátran vagyok suta;
   ha megbotlom: felsegít Pest-
   ha kiábrándulok: vigasztal majd Buda.