olyan ma a levegő, hogy ásítással
harapni lehet
rám kacsint pár csillag
régmúlt idők felett
vagy csak túl gyorsan pislogok
és milliárd fényéveket török meg
nézd a Földet, hogy forog-
aki ránk néz még meg sem született
mikor a felhők eltakartak néha egy-egy csillagot
csak mert nem láttam, sosem hittem
hogy nincsen ott
én néha tényleg reméltem hogy van isten
hogy lesz, aki a végén a messzibe hintsen
ha már úgyis mögöttünk a kereszt
legalább lelkünk ne dugítsa száraz gazként
a kozmikus ereszt
napok az űrben
hitek az úrban-legenda
vagy tényleg úgy van?
: *'nahát a szellem ismerős vagy valaha voltam a világon ? Megtört kenyér morzsái az asztalon a folyó bor mintha csak egy parton ülnénk és rajtunk kívül egy szellem ámul:nahát! Nem kívánok vissza időket zúz és áld a szél az űralakú a közép és izzó ez a kusza látás hogy simogat az elképzelhetetlen céltalanság. Amikor képzelni sincs erő úgy érzem nem ment meg semmi az egybeforrt magamtól. Mintha csak arra lennék kényszerítve tékozoljam az otthont magamból miközben egyre inkább körbevesz valahol ahová véletlennek tűnő pillanatokban csöppenek...
VálaszTörlés