vágyaim szinte bográcsban rotyognak
(az órák: évek)
a megvalósulás vasbörtönében
pedig úgy éhezem
hogy kész legyen
hogy megosszam
hogy kenyérrel tunkoljam
hogy csámcsogjak rajta
a számban keveredjen minden
amit valaha beletettem és
pucoltam és daraboltam
még mielőtt étlen esek össze
holtan
égesse a nyelvem
follyon le az államon
úgy zabálnám fel a múltat mint egy kannibál
hiszen sokszor bennem is áll a bál
érzem hogy összefut a nyál
de nem utálatból
sokkal inkább mert szeretem
azt is amit főztem
ami ráég az edény falára
hogy fájt mikor véletlen magamból is egy darabot
hogy megríkatott a hagyma
mert állandóan rájövök, hogy ma
ehetem meg utoljára
amit eddig főztem
holnap már más íze lesz
de mindig a mai a legfinomabb
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése