ma történelmi hangulatom volt. egész héten az volt. ma végeztem a Mesterségem a halállal. egészen elképesztő volt. régen olvastam ilyen jó könyvet.

ezért gyalog mentem a Vártól a Batthyányig. és nagyon furcsa érzésem volt.

nem találtam puskagolyót a falban.

belenéztem a lőrésekbe. por volt benne, pókháló és sörösdoboz. nesze neked magyar valóság.

most vettem észre az öregotthont a Fő utcában a Batthyányn. egy gondolat bánt engemet. betegápoló nővérek közt halni meg.

az oldalában Kölcsey szobor. hass, alkoss, gyarapíts. szemtelenség vagy következetlenség az öregotthon mellett ilyen tanácsot adni.

én csak próbálok rájönni, hogy mire jó ez az egész.

most épp semmit sem csinálok. fél tíz van, nemsokára indulnom kell, és nem, nem bírok kikelni az ágyból. rá akarok gyújtani és zenét akarok hallgatni és szeretnék kimenni a városligetbe. szeretném, ha nem fulladnék.

a polcon hagyott baracklé már lehet, hogy nem is jó.

most olyan időket élünk, hogy mindenkinek van valami baja.

B. ezt mondta a múltkor: "én azért eléggé leszarok mindent, nem? mondjuk eddig is. de most már kurvára."

mégsem boldog azért.

ez az izé meg mindjárt lemerül.

azért jó volna tudni, hogy milyen egy igazi, jól működő, kiegyensúlyozott, szerelmetes, boldog párkapcsolat, amiben mind a két fél ki van elégülve, meg van elégedve, és egyszerűen csak jó. és nincs veszekedés. nincs lenézés. nincs fintorgás.

tudod, nekem ilyen még nem is volt. mindenféle szerepben voltam már. sohasem irányítok, maximum a háttérből. nem, kurvára nem követendő példa. egy utópisztikus kapcsolatban talán nincs is irányító fél. vagy csak nem állandó.

szóval egyrészt nálam ez itt bukik. szeretem, ha a hapsim erősebb. szeretnék felnézni a hapsimra. az uramra.

ez pedig ott bukik, hogy nem vagyok olyan nő, aki képes ezt a női szerepet betölteni. és ott, hogy nem találok olyat, akire ilyen szinten fel tudnék nézni, mert azt hiszem, ilyen nincs is.

akik a női logikáról pofáznak. azoknak igazából fogalmuk sincs, hogy mekkora szopás így gondolkozni. így élni. így viselkedni. így boldognak lenni.

amúgy ismerek boldog nőt. ez nem egy feminista duma, ez csak rám vonatkozik.

akik általánosítani próbálnak, azoknak egy dolog tanácsolható: általánosan, mind bekaphatják.

ez a kurvaélet, ez valami bámulatos.

nem, nem fogok panaszkodni. csak úgy megjegyeztem. de ennek sincs több értelme, mint a panasznak.

Szexuális félhomály

milyen vicces lenne most,

ha az első emberpár

frigid lett volna

most nem néznél rám,

és én nem írnám,

hogy most nem néznél rám;

nem szállnál le

Margit hídnál

és nem bánnád egy életen át,

hogy nem szóltál hozzám.

bár én így sem bánom.

vagy ha nem lenne ösztön

és igen nagy volna

szexuálisan

a közöny,

és tényleg szükség lett volna

istenre

meg egy másik kézikönyvre

"mit ne" helyett

"hogyan kell" mottóval

-szexuális felvilágosítás

ősembereknek

az evolúció érdekében

egészen másért hálálkodnánk

és átkozódnánk

főleg, ha a tanító

maga az úr volna

Ádám és Éva

szemtelenül puskázna

Káin fel lenne függesztve

-nagyon rossz gyerek

Noé végképp semmit

nem értene - ha mindenből csak

kettőt vihet

sehogy sem lesz egészséges

ez a szexualizálás

egyidő után

(bár így sem az)

és nagyon frusztráló

lett volna

egy durexreklám

a bárka oldalán

talán jobb, hogy nem volt

szexuális felvilágosítás

az ókorban

talán jobb, hogy

ma van

de így is úgy is

ki kell tapasztalni, hogy

mit

merre

és hogyan.

hát tudjátok az élet kurva nehéz. nekem momentán nem, de azért látom. szörnyen érzem magam.

imádnivaló, tényleg. a végletekig korrekt, udvarias és vicces. mindenki szereti. én is. fiatal, előtte az élet. volt katona is, ami szerintem dícséretes. nem, nem azért mert szeretem a háborút. tudod, írtam a mélypont-keresést. katonaságot vállalni abszolút az. és szegény. nagyon. legalábbis ez terjed róla, hogy nagy bajban van.

nem. mégsem bírom leírni, nem megy

felnégyelni

úgy érzem magam, mint akinek ketté kell szakadnia. muszáj. törvény. mint mikor egy könyvben az író el teszi láb alól a felesleges szereplőket és azokat, akiknek egyszerűen nincs más megoldás, mert meg kell halniuk. Bárhogyan döntenek is, halál. persze ez így van mindenkivel, de érted. nincs kedvem elmagyarázni. szóval az utóbbi kategória vagyok. nem vagyok felesleges. csak szakadnom kell.

túlhangoltak, mint egy fémhúrt, ezért egészen biztosan el fogok pattanni. innen. és akkor kurva nagyot fogok csapni az illető kezére, aki mindig, még ebben a szent pillanatban is, tekeri a hangolókulcsot.

az illető minden valószínűség szerint én vagyok. sajnálatos.

azt hiszem, az a bajom, hogy semminek sem érzem értelmét. csak felesleges szarrágásnak tartom azt, amit más életnek nevez. és én is úgyanúgy rágom a szart. ez a legnagyobb képmutatás a világon. arról nyavalygok, hogy ez szar, az szar. másnak jó így. más nem akar változtatni. vagy ha akar, akkor meg is teszi. én meg várok. mert mindenféle dologtól teszem magam függővé. megfelelési kényszer.

istenit.

ha nem lennének hangulatok az életemben, megbolondulnék. nem, nem biztos, hogy ha azt mondom, hangulatok az életben, azt más is úgy érti, ahogy én.

rágyújtani egy nyári, de még inkább őszi estén egy padon. még nincs hideg. csendben ülünk. vagy csendben ülök. és gondolkozom. sokáig. megint rágyújtok. előveszek egy füzetet és írni kezdek. lehet, hogy nincs is értelme. de azt hiszem, ennek mégis van. a látszólag ok nélkül történő dolgoknak mindig oka van. egy lelki folyamat részei, vagy valami előkészületben lévő, jövőbeli dolognak, és csak utólag válnak egyértelművé az összefüggések.

kocsma a barátokkal. félhomály, füst, bormámor, zene. valami régi rock, amiért annyira odavagyunk. nincsenek tisztátalan szerelmes érzések. hülyeségekről beszélünk. csak úgy van, a dologért, önmagáért.

kávézó, könyv, füzet. nagy tejeskávé. egyedül ül mindenki.

első találkozások.

első közös reggeli. főzés. ilyenek.

inni a szabadban.

bármi a szabadban.

szabadnak lenni bárhol.

az utolsó még várat magára.

szóval a felesleges szarrágást, mint életet kifejthetném jobban is. hát. akkor.

vannak ezek a közhelyek, hogy csak egyszer élünk, meg élj úgy minden napot, mintha az utolsó lenne. utálom az ilyeneket. nekem igényem van a rossz kedvre. nagyon sajnálom. képtelenség jókedvűen elmerülni, mélyre, a dolgok alá, ahol a nagy igazságok vannak. ez nem azt jelenti, hogy nincsenek pozitív igazságok. de keresni kell a mélypontot. és legjobb, ha gondolatban kezded.

Szabó Lőrinc: Semmiért egészen (részlet)

Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.