úgy érzem magam, mint akinek ketté kell szakadnia. muszáj. törvény. mint mikor egy könyvben az író el teszi láb alól a felesleges szereplőket és azokat, akiknek egyszerűen nincs más megoldás, mert meg kell halniuk. Bárhogyan döntenek is, halál. persze ez így van mindenkivel, de érted. nincs kedvem elmagyarázni. szóval az utóbbi kategória vagyok. nem vagyok felesleges. csak szakadnom kell.
túlhangoltak, mint egy fémhúrt, ezért egészen biztosan el fogok pattanni. innen. és akkor kurva nagyot fogok csapni az illető kezére, aki mindig, még ebben a szent pillanatban is, tekeri a hangolókulcsot.
az illető minden valószínűség szerint én vagyok. sajnálatos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése