azért jó volna tudni, hogy milyen egy igazi, jól működő, kiegyensúlyozott, szerelmetes, boldog párkapcsolat, amiben mind a két fél ki van elégülve, meg van elégedve, és egyszerűen csak jó. és nincs veszekedés. nincs lenézés. nincs fintorgás.

tudod, nekem ilyen még nem is volt. mindenféle szerepben voltam már. sohasem irányítok, maximum a háttérből. nem, kurvára nem követendő példa. egy utópisztikus kapcsolatban talán nincs is irányító fél. vagy csak nem állandó.

szóval egyrészt nálam ez itt bukik. szeretem, ha a hapsim erősebb. szeretnék felnézni a hapsimra. az uramra.

ez pedig ott bukik, hogy nem vagyok olyan nő, aki képes ezt a női szerepet betölteni. és ott, hogy nem találok olyat, akire ilyen szinten fel tudnék nézni, mert azt hiszem, ilyen nincs is.

akik a női logikáról pofáznak. azoknak igazából fogalmuk sincs, hogy mekkora szopás így gondolkozni. így élni. így viselkedni. így boldognak lenni.

amúgy ismerek boldog nőt. ez nem egy feminista duma, ez csak rám vonatkozik.

akik általánosítani próbálnak, azoknak egy dolog tanácsolható: általánosan, mind bekaphatják.