mi az isten folyik itt.
úgy érzem, ez most egy olyan élet, ahol minden jelentéktelen dolgot az egekig magasztalunk és értékelünk, ami pedig valóban fontos lenne, az már elvesztette a jelentőségét.
ebből az emberi kicsinyességből úgy tűnik, elegem lett. ebből az állapotból sajnos csak az tud következni, hogy a semmit tevéssel és közönnyel akaratlanul is rombolnom kell. mondom, nem ez az elsődleges cél, de valószínűleg fogok.
milyen érdekes, hogy a nem-tetszés kinyilvánítása ilyen remek tevékenység lett. én is ezt csinálom. más is. a sajátom is fölösleges. és másé is. ez is csak kicsinyesség. utálatos dolog, de hát mindegy.
kár hogy nem hagytál még 35 millió 947 ezer 521 darab blokkot a kurva könyvemben, akkor talán minden betűjéről közölhetted volna, hogy "egetvero baromsag". nem annyira jelentős dolog az, hogy nem tetszik valakinek egy könyv, hogy legalább 3-szor közölje. 3 féle módon. legalább változatos. és nem csak ezzel, hanem bármivel. nem lehet megunni.
de.
kinek mi esik jól. nekem bizonyára az esik jól, hogy ezen pattoghatok még két másodpercig, de kurvára nem is erről akartam írni most.
a hipermodernmindenféle-istennyiláról akartam pár szót ejteni. tegnap néztem a manson-klippet. nagyon újszerű volt, és hirtelen beszívott az az érzés, hogy mennyire avitt ez az egész. mintha minden újítás a modern-kor egyik kétségbeesett próbálkozása lenne a régi ellen. mert az már semmilyen esetben sem lehet sem jó, sem hasznos, sem semmi. újítsunk meg minden. változtassunk meg alapjaiban mindent. minden digitális, minden ott van a neten. minden 2 perc alatt elérhető. és eközben elértéktelenednek azok a dolgok, amikre régen jó volt várni. lassabb volt az élet, lassabban működtek az emberi kapcsolatok, értékelted a másikat. ha pozitívan, ha negatívan, de valahogyan értékelhetted. mert volt idő megismerni. ma nincs. ma ez az egész folyamat egy felesleges időhúzásnak lett megbélyegezve. szerintem ez marhára kiábrándító.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése