mindig visszatérő alkalom

retúrjegy az életbe a halál

ezért élhetsz

ha nagyon fáj

hajtű-kanyarokkal tűzdeld tele a fejed

ha már

döglött madarak meredeznek

szögesdrót lelkeden

mert menni akartak

és te nem engedted

mindenki szabadnak született

ha itt vagy

az álom már nincs várólistán

a jelent tombolán nyerted talán

negyvenkilencben

gonoszságod miatt kiutalt

rengeteg félelem után

ha elrontod csak

legyint rád a karma

és ahelyett hogy

"én megmondtam"-ozgatna

könnyel telik meg a szemfenék

és erőszakolt nevetéssel üvöltöd

legalább boldogak anyámék 

átoktúró bogarak vagyunk

rég kialudt 

csikkel a szánkban

stoppolunk páran

térben előre

időben hátra
nem szívjuk fel
a fehér csíkokat az útról
csak heverünk a zöldben
hogy lássanak a csillagokról
felhőkbe kapaszkodunk
hogy visszavigyenek az útra

csak nehogy lezuhanjunk
a kezdet kezdetére

anyánk ölébe

a fáj-ba