vakító neonfényben jobban látszik a csend
pezsgőtablatteként oldódunk
kiáramlik a bent
nem csak közhelyekre
élettel minden felszerelve
mechanikus parancs-lé
felcímkézve, kis vonalkódként ugrándozunk
páran összeállunk
létrává
és egymáson szerényen taposva jutunk le
éppen hogy túléli a fele
de ebben a században
mindenki lehet újra hasznos
hiszen míg végbemegy a modern kori reinkarnáció
szerencsére/ sajnos,
a vonalkódarcokon mosolypótló csillan
a műkönnyfátyol mögött
minden olyan igaznak látszik
akkor nem lehet, hogy az is?
ráncfelvarrástól feszes
elavult közmondásokra huppanunk
ha szolgáltatsz,
fogyaszthatsz
teszkó-veszkó város önkormányzata
előtt húsz fős tömegnyomorjelenet
és elfeledve, a polc sarkában
felcímkézve beárazva:
nulla forint, szeretet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése