leszek-e még én
ha te az elején vagy
én meg még csak a végén
hol engem nem találsz
hol magadat
elvész a szándék
megtörik az akarat
és a félelemtavon a hártyajég-vékony bizalom
a hátam volt
én szakadtam be alattad
de én egyedül úszom ki
csak be ne fagyjon
valós lehet-e
ha engedélyköteles
a szabadságom
vagy inkább pörgök ezen a
vékonyka korláton
miközben póráz van a nyakamon
mért így kellett
mért nem voltam jó
ahogy voltam
a feltétel nélküli szeretet feltétele
hogy alkalmazkodsz
hogy jó legyen vele
szomorú
Hógömb
VálaszTörlésA hétköznapjaink álarca
tépett papírok s rajta
Pár dőlt betű az elég
Hogy körbejárjon az a forgó lég
Fekszünk a tizediken az ágyon
behunyom a szemem s látom
megyek lefelé a lifttel
az ötödiken pár fonal cipel
a fszt már virágoskert
Mindegy azt a harminc métert
simán járod azt a pár évet,
s mindegy köztünk a távolság,
úgyis akad egy kis bátorság
Ránk görbült már a tér
ha megrázod a hó nyakig ér,
s vérben áznak, akik öltek,
s boldog a meggyötörtek
S vissza már könnyebb az út
roppant háttal is világos az alagút
az ötödiken csak egy kereszt tart,
s már csendesebben írod meg a dalt,
s a tizediken lótusz hajtásban
angyalok ugranak szörny alakban,
de az ötödiken csak egy fonal tart
dejavuee-m van pár betű takart
A földszintre már minden meztelen
magától mind időtlen
A gyönyörűségtől esztelen,
magától mind időtlen
Ránk görbült már a tél
ha leteszed az évszak körbe ér,
s boldogok akik öltek,
s boldogok a meggyötörtek
s mindegy köztünk a távolság,
úgyis akad egy kis bátorság