na és kimondta hogy délelőtt 11-re nem részegedhet le az ember. hát dehogyisnem. hááhááháá

nihil.

hát, ilyen a közöny, gyermekek. csak elértünk ide is.

mondhatod, hogy persze, most biztos elkúrtál valamit, és most így érzed, de igazából kurvára érdekel, meg ilyenek. pedig kurvára nem.

nem hogy leszopná magát mindenki akivel szóba álltam valaha is. kivételt képez VSzM, DB és MM. de ennyi. a többiekre csak azt hittem, hogy valók valamire, és itt bukott. a fent említett három embert nem kezelem úgy, hogy valók valamire, mert szeretem őket. elegem van az egész kapcsolatosdiból, feleljünk meg ennek annak, ez a baja az a baja. mindenkinek van baja édesem. és akkor mi a fasz van. van és kész. hogy ne lenne?

persze ez most felháborodás. de nem a túlcsorduló érzelmeim miatt van. ez csak az, hogy nem-ér-tem, nem fogom fel, túl magas lett nekem ez az egész. nem értem, hogy működik, mert NEM MŰKÖDIK, bassza meg. nem működik sehogy, csak van, vagy nem van, vagy még van, vagy már nincs. körülbelül ennyi. közben mindenféle logikátlan érzelmi folyamatok zajlanak le mindenkiben, mindig az a vége, hogy rájövünk, hogy külön jobb, és gyorsan keresünk mást, akivel meg majd később lesz jobb külön.

valószínűleg ez mind a kúrásért és egyéb előnyökért tart valameddig. aztán hűséggel meg őszinteséggel, de inkább hazugsággal és elhallgatással korlátozzuk magunkat, hogy ez a szar minél tovább tartson, mert senki sem akar egyedül lenni.

gratulálok mindenkinek, gratulálok magamnak.

a mit akarásról

szóval az úgy volt, hogy nem volt sehogy és most sincs.

tudd, hogy mit akarsz. de nem mindegy, hogy mi az istent akarsz, ha nem attól függ a beteljesedés, hogy te akarod-e?

akkor utazz el innen. aha. miből. és miért hagyjak itt mindent, amiért érdemes élni. ezek nem pótolható dolgok.

a nemcsinálás csupa kifogás, és nincs mit tenni ellene.


L-lel álmodtam tegnap hajnalban. nagyon szar volt.

egy szobában voltunk, előttem íróasztal, az asztalon egy A4-es vonalas füzetből kitépett papír. rajta a dolgok, amiket el akarok érni az életben. a lista másfél oldalas volt, 25 tételes. a 24. és 25. tétel. ő volt. mind a kettő. ne tudd meg milyen fejet vágott. amilyet szokott. semmilyet. illetve a semmilyen és a miafaszezmármegint között.

utálom a köcsög álmaimat.

a lényeg az, hogy megint kibaszódtam ezzel a kurva iskolával. mióta felvettek. mióta nem hagytam ott. mióta ilyen fasz vagyok.

a büdös faszba

valószínű

-leg túlságosan tökéletes vagyok, amit a külvilág vagy ért, vagy nem. én egyik csoportban sem vagyok, tekintve hogy a külvilág része nem lehetek. jelenlegi álláspontom kimeríti a mi-a-fasz-folyik-itt fogalmát. 

valószínűleg csak az elkúrás csodás folyamata történik ismét, és történik és történik, nem is igazi folyamat, hanem egy konstans állapot. a helyzet fokozódik. dikk.

mondtam már, szívem szerint eltakarodnék innen, de akarok írni egy besztszellert és a befolyó összeget a magam javára szeretném fordítani egy kávézó képében. na és utána elhúzni. persze nekem fordítva is megteszi. talán egy ilyen limonádé regény. romantika, szoftpornó, depresszív jelenetek. azt hiszem, ez még mindig menő a besztszeller ponyvák világában. persze ez csak a kiéhezett nőknek való. az előszó valami ilyesmi lenne: kedves olvasó. ha ön férfi, akkor valószínűleg még nem dugtunk, mert valószínűleg ön homoszexuális. ha nő, akkor sem dugtunk, és nem is fogunk. minden esetben ajánlatos papír zsebkendővel vagy/ helyett egy csomag tenalédivel készülni eme minden érzéket megragadó csodálatos mű befogadásához. 

nézd meg basszus, Maslow-piramis, alsó szint. kaja. pia. szex. húgy és szar. 

mi van a csúcsán. önmegvalósítás. 

ehhez képest: a csapból is tévépaprika és sztárszakácsok folynak. 

piálsz. piálsz és piálsz. vagy sznob vagy csóró módon, de csinálod. erről pofázol, ha nem iszol akkor is, mert te antialkoholista vagy és elveid vannak. 

dugsz. megveszed a dugást. megteszel mindent a dugásért. megnézed, ahogy mások dugnak. undor és élvezet egyben, az egyiket tagadod, a másikat bevallod. 

min nevetsz. a napiszaron bazdmeg. a hugyozó részegen. a szarkupacon. 

fogadd el: ösztönlény vagy, az voltál és az is maradsz. álmodozhat mindenki önmegvalósításról, de a léthez nem szükséges. vagy megvan és akkor nem kell felmászni érte, vagy nincs és akkor gürizhetsz érte egy életen át, de nem lesz meg. 

tudni

Azt hiszem, hogy nekem nem való a gyász. Ha van közöm az illetőhöz, ha nincs, mindenhogy rossz, csak így most nem volt annyira rossz. De a következményei elég szarok. 

Hétfőn meghalt G. plátói szerelme. Rá nem voltam féltékeny, úgy gondoltam, hogy ez olyan tiszta dolog, amihez nekem közöm sincs, és mivel a szerelemben sem hiszek, nem is tudtam elképzelni, mennyire fájhat ez az egész G-nek. De. Nekem se esett jól az, amit mondott. Nem így képzeltem el ezt a kapcsolatot, megmondom őszintén. Nem számítottam tapadós lánybarátokra, sem dührohamokra, sem plátói szerelmekre. Én azt hittem, hogy boldog egyszerűségben telnek majd a napok. Pótlékként gondoltam magamra. Mint már annyiszor mondtam, tudod: a funkcióm teljesen kirajzolódott, és nem is zavart. Hülyeség az egész, kurvára. 

Sírtam, mikor kiderült, hogy halott. 

A legundorítóbb dolog a facebook. Az emberi önámítás és képmutatás netovábbja. És ezt csak onnan tudom persze, hogy én is fent vagyok. Tehát nem vagyok túl hiteles. De. 

Megnéztem a lányt. Október huszonötödikén olyan tele volt az boldog születésnapos versekkel, bejegyzésekkel, jókívánságokkal. November hetedikén meghalt. Most gyászoló, sajnálkozó barátok írásai árasztják el a falat, lájkolják egymást, ki tud szívhez szólóbb dolgot kiírni. Hányinger. Most ezek komolyan azt hiszik, hogy V. a mennyországból facebookozik és majd lájkolgatja a bejegyzéseket, meg elkönyveli magában, hogy milyen jó barátai voltak?

Azt hiszem, a modernkor imái a facebook bejegyzések. Bravúros. Botrányos frankó. 

Augusztusi éjszakák

November van.

Szemüveg nélkül

már olyan homályos a hold;

egyforma közönnyel  takar be mindent a köd

mint egy éjszakás nővér,

úgy jár körbe minden beteget.

A hold homályosan dereng

a takarókon,

nem úgy, mint akkor:

hatalmasan. Izzón és vörösen markolt

a paplanomba.

Akkor olyan szenvedélyesen közel volt-

hittem, ha székre állok,

lelophatom az égről-

de véget értek már

a fülledten tiszta

augusztusi éjszakák. 

Ego (avagy az erős és a gyenge kapcsolata)

Nem igazán tudom,
mi ez a rettenetes öröm;
szabadon repdes a mellkasomban,
megfeszül a bőröm,
és izgatott hányinger
a várakozás.

Szerelem terhe engem
nem nyomaszt
-s ha mégis, hát magamban
találok vigaszt.
Függetlenségem hatalma tesz
önelégültté,
a sóvárgás irántam
nem érdekel, hogy kié.

Én nem szenvedek, hát
te se szenvedj;
mert én olyan vagyok, mint
az egyszer egy.
Szorzom magam
és én vagyok az eredmény,
nem leszek több akkor sem,
ha szeretnék.

Egy meg egy csak akkor lesz,
ha már sok vagyok
magamnak
és mikor az elveim
önként vízbe fulladnak;
mert ha én nem bírok
magammal,
miért bírna más?
Tudom ezt is:
mert ez a szokás.

Aztán édes függésben
osztozkodunk rajtam,
mert te mindig kevés vagy,
ha belőlem sok van.
Így te elfogysz, és én
kettővé duzzadok,
kettőnk nyaka köré
szorul majd a hurok.
Te kötöd meg,
de én fogok leugrani,
én tovább állok és
te fogsz összetörni.

Fejemhez vágod, hogy
kihasználtalak
-sértődj meg!
de be én fogadtalak.
Neked kellett valaki,
aki tisztel és szeret, mert én
tisztelem magam:
ameddig csak lehet.

Neked az kell, amit én
nem adhatok;
nekem egyértelmű, de
neked még titok.
Kapd meg magadtól, és
mindig nagyon örülj! és
se magadon
se máson
meg ne könyörülj.