November van.
Szemüveg nélkül
már olyan homályos a hold;
egyforma közönnyel
takar be mindent a köd
mint egy éjszakás nővér,
úgy jár körbe minden beteget.
A hold homályosan dereng
a takarókon,
nem úgy, mint akkor:
hatalmasan. Izzón és vörösen markolt
a paplanomba.
Akkor olyan szenvedélyesen közel volt-
hittem, ha székre állok,
lelophatom az égről-
de véget értek már
a fülledten tiszta
augusztusi éjszakák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése