furán érzem magam hetek óta. nem tudom, hogy jól, vagy rosszul furán. azt sejtem csak, hogy miért. annyit hajtogattam, hogy el kell költöznöm. törvény. és azt mondtam, hogy a szeptemberi fizetés után el is fogok. már csak az a gond, hogy hová. mert ismeretlenhez nem megyek. egy egész lakást meg nem tudok bérelni. valamit kitalálok. kihúzom magam. kihúzom magam. kihúzom magam.

izgatott vagyok, nagyon furcsa minden. olyan viszonylagosak a dolgok, semmi sem érdekel igazán, és mégis sikerülnek a dolgok. imádom, hogy megcsináltam mindent amit elhatároztam. május óta így megy. azt mondtam, leteszem a vizsgáimat május 30-ig. letettem. hogy elvégzem a szakmai gyakorlatomat a nyáron. ma van az utolsó előtti napom. hogy lesz munkám. júli 5. óta dolgozom. és hogy szeptemberben elköltözöm. na ez az. pedig már csak két hét.

P-hez nem költözöm, semmi kedvem hozzá, hogy belém szeressen, ha még eddig nem tette meg. G-hez azért nem, mert már most szeret. nem, nem, nem. lányokkal meg nem szívesen laknék. de mit tudom én. N. már nem akarja, hogy hozzá költözzem. pedig évekig beszéltünk róla. de ha nem, hát nem, ő most szeret egyedül élni. én is szeretnék egyedül élni, marha jó lehet.

tegnap összevesztünk anyámmal. ő azt hitte, én azt mondom, hogy ő rossz anya. én azt hittem, ő azt mondja, én rossz gyerek vagyok. mindenesetre a lényeg az volt, hogy nem jó sehogyse. és jobb ha elköltözöm, mert egymás agyára megyünk és mindenféle szart kérünk számon egymástól folyton. azt mondta, majd kitalálunk valamit. majd.