gyökértelen vagyok. anyám is. sehol sem tudjuk magunkat érezni. a saját lakásunkban sosem tudtuk, az biztos. de nem is hiszem, hogy ennek a lakáshoz köze van. aki gyökértelen, annak tök mindegy. de azért én csak elköltözöm. anya is.
anya tanyán szeretne élni. van is földje, mehetne, csak amíg nem diplomázom le, nem akar. már kitalált mindent. az a baj, hogy túl sokat gondolkozik már mindenen. ha menni kell, menni kell. múltkor arra értem haza, hogy ült a szobámban a gép előtt és bárányokat nézegetett. olyan aranyos volt.
én meg hülye vagyok, L. is megmondta, igaza is van. szerintem azt hiszi, hogy csak iróniából mondom, hogy igen, teljesen igazad van, pedig tényleg teljesen igaza van. alig ismer. és mégis ismer. mindig izél, hogy nem lát a fejembe, és ez szar, pedig én nem látok az övébe. nagy hülyeség az egész. itt félünk, miközben leszarjuk, de mégsem, de mégis. és csak úgy van, hogy legyen, és jó, hogy jó legyen. mégis a pofára eséstől tartunk. nagyon furcsa, és marha jó. elküld a faszba, ha olyat mondok vagy csinálok, amiért kijár a faszba-küldés. végre. és utálja a nőket. végre. végre egy fiú aki nem védi a lányokat. általában mindenkit letesztelek.
-minden nő kurva.
-jaj, nem, azért nem mind.
-igen, az édesanyák, de ők mint tudjuk, szűzek is.
-utálom a lányokat.
-minden lány ezt mondja. én szeretem őket.
komolyan, mintha nem basznának ki velük a nők folyamatosan, úgy beszélnek. nem tudom miért vonom így ki magam a "nők"-ből.
úristen, milyen szabadnak éreztem magam hétfő reggel. semmi különös nem volt. ott aludtam. reggel megtörtént, aztán elmentük reggelizni és csak pénzt vittem. nem volt nálam telefon. viszont marha boldog voltam és úgy éreztem, minden reggelnek ilyennek kellene lennie.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése