ó. milyen jó is ez a világ. minden történésből sztorit gyártunk, már mikor megtörténnek a dolgok, azon gondolkozunk, hogy majd hogyan fogjuk előadni úgy, hogy nagyonnagyonnagyonvicces legyen, és még az is nevessen aki nem szokott semmin nevetni. váltsuk meg a világot. gyertek drágáim, bizonyítsuk be, hogy mennyire menő, ha nem értenek meg. trappolj felém a westend előtt, vágd a földhöz az ótvaros boroskóládat, ugorj a nyakamba és sikoltozz, hogy mindenki lássa, hogy velem találkoztál, és milyen jó barátnők vagyunk.

nem tudom minek mindent túlzásba vinni. hova fajulhat ez még. a technika, vagy a filmek, vagy a zene. minden egyre műbb, egyre durvább, erre verjük magunkat, hogy nem vagyunk megértve, és egyre brutálisabban és egyre érthetetlenebbül magyarázzuk a bizonyítványt.

gyere greenpeace, váltsuk meg a világot.

ugyan már. inkább csináljunk egy hatásvadász filmet maszturbálásról és belső harcokról, kortárskodjunk kicsit. ne csináljunk bonyolult dolgokat, csak adjuk úgy elő, mintha az volna. művészek vagyunk .

isa por és homou vogmuc.