Tegnap reggel olyan jó kedvem volt. Aztán olyan könnyen elromlott az unalomtól. És a sok kicsinyeskedéstől. Aztán az esti veszekedéstől.
Okos enged. Szamár szenved. Most két szamár van, mind a kettő azt hiszi, hogy okos. Szenvedő okosok, nem tudom. Sehogyse jó.
Költözni, utazni, költözni, utazni, önállóság. Azzal szembesültem tegnap, nincs olyan, hogy ez is, az is. Olyan van, hogy mindent vagy semmit. Megint a végletek. Csakhogy az egyik “minden”-e ritkán egyezik a másik “minden”-ével. Inkább a “semmi”-jénk felel meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése